A másod-unokatestvéremmel, Karinával nemrég elmentünk egy vadvízi evezésre. Voltak ijesztő pillanatok, viszont nagyon élveztem, és meg is beszéltük, hogy ezután majd rendszeresen járunk együtt sportolni.
Legutóbb egy biciklitúrára mentünk négyesben, az is isteni volt, bár annak ellenére, hogy ez azért nem kimondottan extrém sport, bonyodalmak azért akadtak. Andris defektet kapott, és kicsit mindannyian kétségbeestünk, főleg akkor, amikor már három szóba jöhető embernek is telefonáltunk segítségért, de nem jártunk sikerrel, mert mindenkinek dolga volt épp.
Földúton voltunk egy olyan környéken ahol a madár se jár, úgyhogy még arra se nagyon volt esély, hogy belefussunk bárkibe. Tulajdonképpen még annak is örülhettünk, hogy legalább térerőnk volt.
Leültünk tehát egy közeli tisztásnál inni, szusszanni egyet, és megettük a pár müzliszeletet is, ami még volt nálunk.
Az úti célunk 45 km-re volt, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy odáig elgyalogolni nem fogunk, a legközelebbi főút pedig 17 kilométer.
Végül is úgy döntöttünk, hogy várunk egy kicsit, amíg a rekkenő hőség alábbhagy valamelyest, aztán meg majd kitaláljuk, hogy mi legyen. Közben Bernadett, Karina egy kollégája telefonált, hogy este 6-7 körül el tud jönni kocsival, de ekkor még csak délután fél 2 volt.
Miközben eszegettünk, Karina elmesélte, hogy pár évvel ezelőtt volt egy csodás biciklitúra-élménye, és hogy képzeljük el, ott a csapatnak három defektje is volt, s ennek ellenére a túra nem hogy nem dőlt dugába, de szinte észre se lehetett venni ezeket a kellemetlenségeket. Andris nyomban meg is kérdezte, hogy de hát akkor hogyan is sikerült megoldani a dolgot.
Karina erre el is mesélte az egész történetet. Azt mondta, hogy a túra Párizsból indult, s egészen Londonig mentek, gyakorlatilag bő egy héten át tekertek, és sátras kempingekben aludtak éjszakánként.
A trükk az volt, hogy egy kicsi, ellenben nagyon profi cég szervezte a túrát, előre megvoltak a kempinghelyszínek, az útvonalak, sőt, a biciklitúrázókat egy kisbusz követte végig, amelyben egyrészről teljes biciklialkatrész-arzenál volt, másrészről pedig a résztvevők holmijai.
Így történt, hogy az összes defekt negyed órán belül megoldódhatott, de egyéb nehézségeket is hasonló könnyedséggel oldottak meg a szervezők. Andris erre igen lelkes lett, s mondta is Matyinak, hogy ez mennyire jó, csinálni kéne egy ilyen vállalkozást itt helyben, Magyarországon, sőt, akár olyan extrákkal, hogy például 1-2 nap fesztiválozást is belevenni egy-egy túraajánlatba.
Andris és Matyi, amint az kiderült, régóta fantáziálgattak már arról, hogy milyen jó lenne vállalkozni, kitörni az irodai, alkalmazotti létből, de valahogy sosem álltak úgy a csillagok, hogy tényleg bele is kezdjenek.
Matyinak a túraszervezés gondolata egyébként tetszett, de kisvártatva azzal állt elő, hogy oké, ez mind szép és jó, de azért nem árt belegondolni abba is, hogy ez nem csak a kalandos és izgalmas túrákról szólna, hanem bizony a szörnyű bürokráciáról is, meg hogy egyáltalán, lehet, hogy már az alapítás bonyodalmainál léket kapna a dolog.
Ezen a ponton gondoltam, hogy elmesélem nekik egy régi ismerősöm, Mariann történetét, aki hasonló kételyekkel viaskodott, mielőtt belevágott volna a vállalkozásába. Milyen ügyvédet is fogadjon fel, hol legyen a székhely, és hogyan lesz ennek az egésznek valahogy az ára is átlátható, hisz nem árt tudni, mivel számoljon az ember.
Aztán megtalálta a topcegalapitas.eu oldalt, és hirtelen ezek a kérdőjelek mind eltűntek.
Már az első benyomása is nagyon pozitív volt, mert korábban jórészt agyonzsúfolt felületeket nézegetett, amik inkább lefárasztották, mintsem hatékonyan felvilágosították volna. Ez az oldal viszont nem csak informatívnak tűnt számára, hanem letisztultnak is.
Amikor pedig látta, hogy maga a cégalapítás akár teljesen költségmentes is lehet, akkor elhatározta, hogy felkeresi telefonon is őket.
Matyi erre elhűlten közbevágott, hogy ez csak valami tréfa lehet, de mondtam neki, hogy tényleg nem az, mert amikor Mariann először átküldte nekem a topcegalapitas.eu oldalt, hogy nézzek már rá, én is láttam, hogy tényleg ez van, az alapítás ingyen van, amennyiben a székhelyszolgáltatást is tőlük igényled. Ezutóbbit pedig lehet igényelni akár Budapesten, akár Újlengyelen is.
Újlengyelre már Andris kérdezett rá, hogy az ugyan mi, miért akarna valaki ott székhelyet, ő még életében nem hallott erről a helyről. Erre elmeséltem nekik ezt is, hogy ez egy olyan település Pest megyén belül, ahol IPA-mentesség van, és hogy Mariann a telefon után egyébként ezt a lehetőséget választotta, és elég jól megy neki azóta is az üzlet.
Karina nagyban mosolygott, és a srácokra pillantva megjegyezte: na mi van, kezdtek kifogyni a kifogásokból? Majd hozzátette, hogy szerinte ez olyan jól hangzik idáig, hogy ha a srácok nem vágnak bele, akkor belevág majd ő.
Nyilván félig-meddig viccelődött, de a dolog vége az lett, hogy aztán már hármasban fontolgatták a cégalapítást, hiszen Karina külföldi tapasztalatait jó ötletnek tűnt kamatoztatni.
Háromkor aztán Bernadett telefonált, hogy kicsivel 5 után oda tudna már érni, mert az utolsó munkatalálkozóját lemondták, de Matyi ekkor már odaszólt Karinának, hogy szerinte jó lesz a 6 is, jöjjön kényelmesen, mert témánk úgyis van, és 10-15 méterrel odébb meg egy gyümölcstől roskadozó eperfa is előkerült, szóval nem nagyon van miért sietni.
A mentősereg tehát már le volt szervezve, Andris meg vadul olvasgatta a topcegalapitas.eu-t, míg Karina és Matyi folytatták a nemrég megkezdett brainstormingot arról, hogy milyen is a tökéletes biciklitúra. Andris ekkor megszólalt, hogy hihetetlen, de az ingyenes cégalapításos csomag esetén esetileg, s persze plusz költség nélkül belvárosi tárgyalótermet is rendelkezésre bocsátanak az ügyfélnek.
Az alapításban pedig benne van a cégalapítási illeték, a közzétételi díj s persze az ügyvédi intézkedés, illetve a cégbíróság előtti képviselet is, s mindezért tényleg csakis kizárólag a székhelyszolgáltatás árát kell megfizetni. Ráadásul a székhelyszolgáltatásból is 6 megfizetett hónap mellé 1 már ingyen jár.
Ekkor már elég nagy volt az öröm, s ezt már csak tetézte az, hogy kiderült, hogy a négy szendvics, amiről azt hittem, hogy otthon felejtettem, mégiscsak előkerült a hátizsákom legaljából.
Matyi egyébként még mindig hitetlenkedett, a szendvicset rágcsálva például odavetette Andrisnak, hogy de mi van, ha ez valami kezdő cégecske, amelyiknek valójában fogalma sincs, hogy mit csinál. Viszont addigra már Karina is görgetgette az oldalukat, és közölte, hogy több mint 10 éves tapasztalata van a cégnek, és pénzügyileg megbízható partnerként tartja számon még egy neves cégminősítő is, amelyik az utóbbi három évben folyamatosan a legmagasabb, AA jelű kitüntetést adta nekik.
Ez volt aztán az a pont, ahol Matyinak láthatólag elfogytak a kifogásai, úgyhogy délután 5-kor beszendvicsezve, s jó hangulatban indultunk neki a 3,5 kilométerre lévő mellékútra, ahová Bernadettel megbeszéltük a találkozót.
Bernadett elvitt minket egy kávézóba, beszélgettünk egy kicsit, s persze Karina lelkesen mesélte neki a különös délután eseményeit. Miután mindenki hazament, úgy voltam vele, hogy Matyi bizonytalankodásai biztos el fogják még húzni ezt a dolgot, méghozzá nem is kicsit, de Karina már két nap múlva telefonált, hogy beszéltek is a céggel, és nemcsak hogy Andrist, de még Matyit is annyira meggyőzték az ott elhangzottak, hogy megbeszélték, hogy hamarosan tényleg elindítják a folyamatot.
Ezután Mariannt is felhívtam, elmondtam neki az egész sztorit, s kérdeztem, hogy továbbra is minden rendben van-e a céggel. Azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben van, a pasijával épp egy wellness-hotelben vannak, és a székhelyszolgáltatás keretében minden nap megkapja a beérkező hivatalos küldemények tartalmát e-mailben, így nem kell aggódnia, hogy lemarad az üzleti kommunikációban, s szerinte ezzel a partnerrel biztosan érdemes belevágni a dologba Karináéknak is, mert szakszerűek, az ügyintézésük is precíz, és ha velük dolgoznak, akkor átvitt értelemben biztos hogy nem lesz defektjük.
Nos, ez így is lett, mert hat héttel később már indult is az első túra, amin Mariannal részt is vettünk, és nem csak mi voltunk teljes biztonságban, de Matyiék új cége is elindult a felvirágzás útján, hiszen, ahogy Mariann is megjegyezte, a jó ötletek és a jó vezetés mellett egy megbízható partner elengedhetetlen ahhoz, hogy a könnyű kezdést könnyű és felfelé ívelő folytatás kövesse.